Ha jó életed van, akkor miért ilyen rosszak a napjaid?

"Köszi a kérdésed, minden oké velem, elégedett vagyok. A munka jó, otthon is minden rendben. Mondjuk, ha azt kérdeznéd, hogy milyen volt a tegnapi napom... akkor igyunk még egy kávét..."

Nevettünk egyet és sorba álltunk még egyért. Aztán rájöttem, hogy nem viccelt: szereti az életét, büszke a karrierjére, értelmesnek tartja a munkáját, mégis egyre több napja telik stresszben, bizonytalanságban és kimerültséggel. Ahogyan hallgattam, beugrott a Gallup egyik idei globális kutatása, amely pontosan arra mutat rá, hogy a vezetők jelentős része pontosan ebben a paradoxonban él.

Úgy tűnik, hogy a kétféle megélés egyszerre is lehet igaz, sőt a vezetői lét egyik legfurcsább jelensége, hogy az életünkkel kapcsolatos érzéseink és a mindennapi megéléseink akár teljesen ellent is mondhatnak egymásnak. A Gallup State of the Global Workplace 2026 kutatása szerint a vezetők egyszerre:

• elégedettebbek az életükkel, mint a munkavállalók,
• elkötelezettebbek a munkájuk iránt,
• és egyúttal több stresszt, dühöt, szomorúságot és magányt élnek át a mindennapokban.

A vezetők általában magas pontszámot adnak arra a kérdésre, hogy hogyan látják az életüket most és öt év múlva. Vagyis a hosszú távú történetük, kilátásaik rendben vannak. A probléma a tegnappal van, ugyanis amikor ugyanezeket az embereket arról kérdezik, hogy mit éreztek előző nap, sokkal több negatív érzelmet említenek, mint a nem vezetői munkakörben dolgozók. Másképp fogalmazva: sokan elégedettek az életükkel, de nem élvezik a napjaikat.

Az összkép helyett a részletek többet számítanak

Ha úgy vesszük, az összkép a részletek eredője, azt nem tudjuk menedzselni, csak a részleteket, a napjainkat és az azon belüli megéléseinket. Daniel Kahneman Nobel-díjas pszichológus és kutatótársai már évekkel ezelőtt megkülönböztették az úgynevezett "evaluative wellbeing" és "experienced wellbeing" fogalmát. Az első azt mutatja meg, hogyan értékeljük az életünket összességében, a második azt, hogy milyen érzés valójában megélni a napjainkat.

Lehet, hogy elmondhatjuk magunkról, hogy sikeresek vagyunk, jó karriert építettünk, értelmes célokért dolgozunk. Ugyanakkor lehet az is igaz, hogy rosszul alszunk, ingerültebben reagálunk, ritkábban nevetünk, állandó készenléti állapotban működünk. Kahneman kutatásai szerint ez a két dimenzió csak részben függ össze egymással, az emberek gyakran magasra értékelik az életüket akkor is, amikor a mindennapi érzelmi állapotuk romlik. A vezetők esetében ez a jelenség különösen gyakori.

Nem a munka fáraszt el

A legtöbb vezető tévesen azt gondolja, hogy a túl sok feladat okozza a kimerültséget, valójában sokkal inkább a bizonytalanság. Az emberi agy a legnehezebben a bizonytalanságot kezeli; még a biztos rosszat is jobban éljük meg, mint a bizonytalanságot. Beosztottként általában elvégezzük a ránk bízott feladatokat, 'oszt csá'. Vezetőként viszont hiányos információk alapján kell döntenünk, mások jövőjét befolyásoljuk, egymásnak ellentmondó érdekeket kell kezelnünk és szinte soha nem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy jól döntöttünk-e.

A Harvard Business School kutatói ezt a vezetői szerep egyik alapvető sajátosságának nevezik: az állandó döntési bizonytalanság jelentősen növeli a kognitív terhelést és a stresszérzetet. A nap végén nem az jár a fejünkben, hogy mit végeztünk el, hanem az, hogy mi maradt még nyitva.

Nem segít a helyzeten az sem, hogy felfelé rongyolva a szervezeti hierarchiában, egyre kevesebb ember marad, akivel valóban egyenrangú félként tudunk beszélni. A magány rendszeresen előforduló megélés a vezetők körében. De nem valószínű, hogy ezt be tudjuk árazni a kompenzációs csomagunkba...

A Gallup riportjában talán nem is a stresszre vonatkozó adatok a legérdekesebbek, ezeket megéltük már, hallottunk róluk. Egy apró mellékszálra nem gondoltam:  a vezetők ritkábban számolnak be arról, hogy sokat mosolyogtak vagy nevettek az előző napon. Azért volt érdekes ez számomra, mert a legtöbben észrevesszük, ha stresszesek vagyunk, azt viszont sokkal nehezebb észrevenni, hogy napok óta nem nevettünk igazán egy jót. A negatív érzelmek hangosak, a pozitív élmények hiánya csendes és éppen ezért veszélyesebb.

Talán ne kapjuk fel a garázsunkból a búvárszemüveget és vessük bele magunkat az életvezetési tanácsok tengerébe. Nem valószínű ugyanis, hogy az életünkkel lenne baj. Sokkal inkább a napjainkkal. Sok esetben működött már az az ötlet, ha mondjuk a következő hetekben, munka után felteszed magadnak azt a kérdést, hogy:

"Milyen érzéssel zárom a napot?"

Ne elemezd szénné, először egyszerűen csak jelöld be: Pozitív, Semleges, Negatív. Utána egészítsd ki egy szóval.

"Ha egy szóval kellene leírnom a mai napomat, mi lenne az?"

Pl.: Pozitív – lelkes, Semleges – rutin, Negatív – feszült

Meglátod, kezdésnek nem rossz. De még eggyel közelebb juthatsz a megoldáshoz, ha napközben is figyeled magad néhány alkalommal. Egy-egy megbeszélés, feladat vagy beszélgetés után szintén jelöld be:

Feltöltött vagy leszívott?

Itt sincs szükség hosszú elemzésre, elég egy gyors jelölés, pl.:

Stratégiai workshop (+)

Teljesítményértékelés adminisztrációja (+)

Tűzoltás egy ügyfélnél (-)

Egyeztetés költségcsökkentésről (-)

Egyéni beszélgetés kollégával (x)

Figyeld meg, milyen mintázat rajzolódik ki. Könnyen lehet, hogy rájössz, hogy nem a munkamennyiség fáraszt el, hanem bizonyos típusú feladatok; nem minden meeting szívja le az energiádat, hanem csak néhány visszatérő helyzet; és vannak olyan tevékenységek, amelyek után több energiád van, mint előtte.

A legtöbben pontosan nyomon követik a pénzügyi mutatóikat, a projektjeik státuszát és az értékesítési eredményeiket. A saját energiamérlegüket viszont szinte soha. Pedig hosszú távon az egyik legfontosabb vezetői feladat nem az időd, hanem az energiád menedzselése.

Végezetül a hét végén tegyél fel magadnak két egyszerű kérdést:

Miből kellene kevesebbet csinálnom? és Miből kellene többet csinálnom?

A válaszok gyakran ott lesznek a naptáradban, csak eddig nem ezt kerested bennük. Ha találsz olyan tevékenységet, amely után rendszeresen energikusabbnak, lelkesebbnek vagy akár vidámabbnak érzed magad, mint előtte, csináld gyakrabban. Lehet, hogy éppen ott van az a munka vagy feladat, amelyben a legtöbb értéket teremted. Csinálj neki több helyet az életedben.