Tegyék fel a kezüket mindazok, akik miközben 2020. január 1-én, mindőn két pofára befaltak egy nagy tányér lencsefőzeléket a tárgyévi anyagi bőségük bebiztosítására, sejtették, hogy egy Kínában épphogy csak pirickázó kib@szott denevérnátha végigtarolja a világot eleddig 600 millió embert megfertőzve és 6 milliót ki is nyírva, valamint kompletten kirúgja a széket több iparág alól globálisan a következő 1-2 évre!
Arra ki és mennyi pénzt tett volna, hogy se utazni, se moziba-koncertre-színházba járni, se étteremben étkezni nem fogunk hosszú hónapokon át és aztán később megint, az irodai dolgozók számára pedig egy csapásra elfogadottá válik a home office, miután ez korábban igen ritka kiváltság volt néhány maréknyi cégnél?
És amikor tavalyelőtt Szilveszterkor Boldog Új Évet kívántunk egymásnak, gondoltuk volna, hogy annyira f@szán boldog új évünk lesz, hogy februárban háború tör ki Európa földjén, elszabaduló energiaárak tehetnek tönkre anyagilag családokat és vállalkozásokat, valamint olyan inflációs hatásokkal kell megküzdenünk, amilyenekkel vagy három évtizede nem találkoztunk? És az a több százezer ember, akinek a megélhetésének odavertek egy (évközi!) adóváltoztatással, függetlenül attól, hogy korábban mennyire volt igazságos az adott adózási forma (kb. ugyanazok a lélegzetelállítóan tehetséges vezetőink találták ki a létrehozását mint a megszüntetését)? Jövőbiztos akármi, ugye?
Csak hogy egy vidámabb példát is mondjak: két évvel ezelőtt körberöhögtem volna (a kb. negyed évszázados üzleti tapasztalataimmal), ha azt állítja valaki, hogy az általunk elképzelt és pár évvel korábban elindított külföldi terjeszkedésünk legsikeresebb és jelenleg is igen biztató piaca Bulgária lesz! Sőt, bölcs magabiztossággal tettem fel a kérdést a 2021. januári évindító offsite-unkon tanult kollégáimnak, hogy “Tényleg ez a legjobb befektetése vajon az időnknek, hogy egy olyan országra nyelvesítsük blended learning megoldásainkat, ami még akkora sincs mint hazánk, és ugyanúgy sehol máshol nem beszélik a nyelvüket, mint a miénket? Plusz még cirill betűkkel is írnak, ne b@sszatok már fel!” Szerencsére az én üzlettársaim nem a kristálygömb felé meredtek, hanem elővették az Excel táblát, és csináltak rá egy business case-t. Abból kimatekolták, hogy érdemes erre elindulni, és olyannyira belehúztak, hogy fél évvel később már kiváló bolgár kolléganőmet, Danielát képeztem ki a Tudatos Vezetés I. programra, hogy az Act2Manage appal kombinált vezetőfejlesztő programunkat a piacvezető bolgár pénzintézet nagy vezetőfejlesztő projektjét elindíthassa, természetesen anyanyelvükön. Cservenyák úr tehát egész biztosan nem látta előre a jövőt, így jövőbiztos stratégiát se alkothatott se maga, se munkatársai számára. De lehet, hogy csak nekem vannak gyenge képességeim. ;-)
De mondjuk tavalyelőtt Szilveszterkor is koccintottam rá a családtagjaimmal éjfélkor, hogy végre visszatér a normális élet, és tele vagyok foglalva melóval 2022-re. Arról fogalmam se volt, hogy boldog újévemnek konkrétan az első napjától három hónapig küzdök majd a fogfájással, ezzel párhuzamosan az első munkanapom előtti pénteken hanyatt vágom magam a létráról, kétszer megműtenek, melynek következtében minden munkámat le kell mondanom az első negyedévre. Annyi fájdalomcsillapítót szerintem a megelőző húsz évben nem kellett bekapkodnom összesen, mint ebben a három hónapban. Aznap(!), amikor leszedik a gipszemet és végre elkezdhetem a gyógytornát (valamint épp kedve támad egy elmeháborodottnak az egyik velünk szomszédos országot bombázni), rámtör egy átkozott vertigo nevű szédülés a semmiből, ami aztán csak május végén múlik el, satöbbi. Bár végül szerencsére nem hánytam le a flipchart táblát egyszer sem a késedelmesen elindult Tudatos Vezetés csoportjaimban, pedig indíttatásom többször is lett volna rá...
Ezzel szemben azt se gyanítottam egyáltalán, főleg amikor még egy rohadt espresso poharat se bírtam felemelni a jobb kezemmel, vagy a budipapírból letépni egy szeletet két kézzel, hogy legalább ballal kitörölhessem a seggemet, hogy nyáron már végre újra kisüt rám a napocska: közel 2000 km-t újra biciklin ülök majd, a munkatársaim sorra számolnak be nagyszerű előrelépésekről a Menedzsmentornál, és sok évnyi gondolkodás után végre eljutok egy olyan termékfejlesztésig, ami szerintem a következő évtizedben meghatározó szolgáltatásunk lesz ügyfeleink számára. No, ezeket se figuráltam ki jövőbiztosan, dacára annak, hogy amúgy nagy előre tervező csávó vagyok.
VISZONT: nem vagyunk azért teljesen tudatlanok azzal kapcsolatban, hogy milyen forgatókönyveket hozhat a jövő. Ebben segíthet például bennünket releváns adatok és/vagy trendek vizsgálata. Természetesen azt semmi nem garantálja, hogy a részvénypiac, ingatlanárak vagy devizaárfolyam a jövőben is a mostani tendenciát fogják követni, de mondjuk az azért nagyobb eséllyel belőhető, hogy ha egy korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló ásványkincs kitermelését az adott ütemben folytatjuk, mikor fog elfogyni.
Vagy hogy a jelenlegi szintű széndioxid kibocsátás nagyjából milyen sebességgel hat a légkör hőmérsékletének emelkedésére a bolygón. Ezek azonban nem hasra ütésre, hanem adatokra és tudományosan alátámasztott, több oldalról próbára tett megállapításokra építve kerültek becslésre. De az is bejósolható, hogy ha minden reggel lenyomsz 100-200 fekvőtámaszt, ki fogsz combosodni (pun intended), bár az már sok minden máson is múlik, hogy milyen testalkatot érsz majd el ezzel. És a munkában is igaz, hogy ha minden nap szisztematikusan végzünk valamit, az előbb-utóbb kész lesz, de minimum haladni fog előre.
Értem én, hogy ha azt hisszük, hogy értünk valamit a bennünket körülvevő világból, és olyan illúziónk van, hogy előre tudjuk jelezni azt, ami történni fog velünk, az némileg megnyugtató, és segít elkerülni, hogy megbolonduljunk a sok bizonytalanságtól... De azért csak szerényen a jövendöléssel, ne essünk a Dunning-Kruger hatás csapdájába!
—
Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!
Act2Manage Application
An interactive, gamified, practice-oriented leadership development application that provides immediate help and enables follow-up to the most common dilemmas.
Még egy dolgot megemlítenék: nincs átlagos női, sem átlagos férfi vezető. Átlagosan lehetnek a nők vagy épp a férfiak jobbak egy-egy területen, ilyen például vélhetően a nők esetében az együttműködés, a kapcsolatteremtés, a személyre való odafigyelés vagy a gondoskodás, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden nő minden férfinál erősebb lenne ezekben a készségekben. Lehet olyan férfi vezető, aki sokkal együttműködőbb, mint adott esetben egy kolléganője. És olyan nő is garantáltan van bőven, aki mondjuk nálam versengőbb, sikerorientáltabb, jobb érdekérvényesítő, továbbá kemény, mint a vídia. Nekem volt egy zenésztársam középiskolás koromban az amatőr rockzenekarunkban, aki mágnesként vonzotta a csajokat. Hétvégente ketten fejenként átlagosan egy alkalommal kaptunk lehetőséget a sorstól esti romantikázásra az ellenkező nem felettébb mutatós képviselőivel. Ez az átlag úgy jött ki, hogy ő kétszer, én meg egyszer se. Ennyit az átlagról… :-)
Szóval nem azért kell több nő a vezetésben, mert "úgy vélekedünk", hogy az fel fogja húzni a people management színvonalát, és nem is azért, mert átlagosan jobbak valamiben mint a férfiak, hanem adat alapon az alábbi két erős okunk van rá:
1. A diverz (vezetői) csapatok bizonyítottan sokkal erősebbek és eredményesebbek, és ehhez nagy szükség van a női tagokra (egyébként azoknál a vállalatoknál, akiknek én dolgozom, legyenek azok multik vagy magyar tulajdonúak, egészen biztató a helyzet, sok nő van a középvezetők és a felső vezetők között).
2. A nők ugyanannyira alkalmasak vezetői szerepet felvenni és abban kiválóvá válni, mint a férfiak, ezért az tűnik fairnek, ha ugyanannyi esélyük van rá, mint a férfiaknak, hogy ebben a szerepben bizonyíthassanak. Szeretném, ha a lányom (és persze kortársai) már nem kerülne ebből a szempontból hátrányos helyzetbe, bár napi szinten tapasztalva a benne rejlő kakaót, sok szerencsét kívánok annak, aki megpróbal majd az útjába állni. :-))))))
Természetesen azokról a nőkről beszélek, akiknek vannak vezetői ambícióik. Teljesen oké, ha egy nő (vagy urambocsá egy férfi) nem tör vezetői babérokra, fontosabb számára a magánélet mint a munka, netán főállású anyaként képzeli el az életét. Vagy ha vállal vezetői felelősséget, de a munka-magánélet egészségesebb integrálása miatt ezt mondjuk hat órában teszi (konkrét példa a közelmúltból, magyar magáncégtől).
Én örülnék, ha erről a témáról nem érzelmi/vélemény alapon, hanem adatok és tények bázisán folyna értelmes diskurzus a jövőben, és a fent felsorolt okok miatt, több női vezető részvételével egyre több területen sikerülne kedvező irányba terelni a történéseket a szűkebb és a tágabb környezetünkben egyaránt! Azok a prominens férfi vezetők pedig, akik kizárólag a fakanál mellett és a szülőszobán képesek a nőket elképzelni, most már tényleg kihalhatnának a f@szba, mint a dinoszauruszok, de minimum elhúzhatnának végre a büdös picsába, csak hogy egy felütéssel megkezdjem az értelmes diskurzust, némi tudatosan adagolt érzelmet megvillantva a nyomaték kedvéért... ("Ennyi emberi csúnyaságban ki az, aki a nevetségesség veszélye nélkül fönnakadhatna egy bazmegen." – Esterházy Péter)
—
Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Egy szakajtó menedzsment haiku című, legújabb e-könyvét
Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!
